Vegánná válni egyszerű, és ez az erkölcsileg helyes döntés

A vegánok elutasítják a más fajhoz tartozó állatok emberi célokra való használatát, következésképp elutasítják az összes elkerülhető állati vagy állatokon tesztelt termék fogyasztását. Ez nemcsak az étkezésre terjed ki, hanem az öltözködésre és az élet minden más területére is. A veganizmus filozófiája nem kötődik közvetlenül az állathasználat kegyetlenségének mértékéhez: az „emberséges” állattenyésztést éppen úgy elfogadhatatlannak tartjuk, mint a nagyüzemit.

A veganizmus erkölcsi és politikai elkötelezettség a más fajhoz tartozó érző lények kizsákmányolásának eltörlése mellett. Azt fejezzük ki vele, hogy felismerjük a többi érző lény önálló erkölcsi értékét: azt, hogy erkölcsi értelemben személyként kezelendők, vagyis nincsen jogunk emberi céloknak alárendelve használni őket.

Ez a filozófia nem különleges szeretetről vagy együttérzésről szól, hanem egyszerűen a más állatokkal szembeni diszkrimináció felismerését és elutasítását jelenti. Nem léteznek ugyanis olyan különbségek az ember és a többi érző állat között, amik feljogosítanák az embert arra, hogy a saját céljaira használja a többi állatot. A többi állat hozzánk hasonlóan érző, pszichológiailag autonóm lény, aki ereden­dően a saját céljaiért létezik, mégsem így tekintünk rájuk: rutinszerűen, évi több tízmilliárd számban használunk fel más állatokat olyan célokra, amelyekre más embereket – az értelmi képességeiktől függetlenül – sosem használnánk. Erre végső soron az egyetlen igazolásunk az, hogy ezek a lények más fajhoz tartoznak, ez azonban éppen úgy önkényesen diszkriminatív, mint az emberek bőrszín, nem, vallás vagy szexuális irányultság alapján való hátrányos megkülönböztetése.

Ha Ön úgy gondolja, hogy a bőrszín, a nem vagy az értelmi képesség különbsége nem jogosít fel senkit egy másik ember bántalmazására vagy elnyomására, akkor természetes dolog belátnia, hogy a többi állatot sem zsákmányolhatjuk ki pusztán amiatt, mert más fajhoz tartoznak. Ha Ön úgy gondolja, hogy elfogadhatatlan az „emberséges” gyermekbántalmazás és az „emberséges” nemi erőszak, akkor természetes dolog belátnia, hogy az „emberséges” állatkizsákmányolás is elfogadhatatlan. Ha pedig belátja mindezt, akkor természetes dolog vegánná válnia – éppen úgy, ahogyan nekünk is természetes volt.

A táplálkozástudomány tükrében

A teljesen növényi alapú – vagyis húsok, tejtermékek és tojás nélküli – étrend a nemzetközi tudományos közösség támogatását élvezi. A világ legnagyobb dietetikai szervezetének hivatalos állásfoglalásából:

„Az Amerikai Dietetikai Szövetség álláspontja szerint a jól összeállított vegetáriánus étrendek – köztük a teljesen növényi, vegán étrend is – egészségesek, kellőképpen táplálóak, és egészségügyi előnyöket nyújthatnak egyes betegségek megelőzésében és kezelésében. A jól összeállított vegetáriánus étrendek az emberi élet összes szakaszában megfelelőek, ideértve a terhességet, a szoptatást, a csecsemőkort, a gyermekkort, a kamaszkort; illetve sportolók esetében is teljesen kielégítő.” – Amerikai Dietetikai Szövetség

Veganizmus – mint az igazságosság minimuma

A nyugati kultúránk közel kétszáz éve felismerte, hogy helytelen szükségtelenül szenvedést okozni más állatoknak, mert hozzánk hasonlóan ők is érző lények, akiknek nagyon is számít, hogy mi történik velük. Ebben az erkölcsi alapelvben eleve benne foglaltatik, hogy helytelen pusztán élvezetből, kényelemből vagy megszokásból más állatokat megkínozni és/vagy megölni.

Az állathasználatunk túlnyomó többsége azonban kizárólag élvezettel, kényelemmel és megszokással igazolható:

• Világszerte évi több mint 56 milliárd (szárazföldi) állatot tenyésztünk és ölünk meg élelemnek, jóllehet ma már tudjuk, hogy az emberi testnek nincs szüksége semmiféle állati élelmiszerre.
• Más állatok bundáját, bőrét vagy tollait hordjuk, miközben ma már vannak más öltözködési lehetőségeink.
• A sokadik tisztítószert vagy kozmetikumot teszteljük állatokon, ezzel súlyos szenvedést okozva nekik, pedig világos, hogy nincs szükségünk még egy újabb márkára.

Legtöbbünk mélyen elítéli a háziállatok, például a kutyák és a macskák kínzását: az „állatkínzó” jelző súlyosan megbélyegzőnek számít a társadalmunkban. Mégis nyugodtan fogyasztjuk megkínzott disznók, csirkék, tehenek, pulykák, birkák és más „haszonállatok” testének termékeit, melyekre nincs is szükségünk, pedig ezek a lények erkölcsileg vitathatatlanul azonosak a kutyákkal és a macskákkal.

Ha őszinték akarunk lenni, be kell látnunk, hogy a fenti értelemben jóformán mindannyian „állatkínzók” vagyunk – még ha nem is szándékosan, hanem csak azért, mert a kultúránk és a környezetünk gyermekkorunk óta ezt nevelte belénk „normális” életként.

A vegánná válás tehát mindössze annyit jelent, hogy elutasítjuk a többi állat pusztán élvezetből, kényelemből és megszokásból történő kínzását és megölését. Ennyire alapvető dolog a veganizmus.

Ön is vegánná válhat, akár még ma

Semmilyen valódi akadálya nincs annak, hogy vegánná váljon: mindössze néhány egyszerű fogyasztói szokás megváltoztatását igényli, mely legtöbbünknek nem nagy dolog. A változás legjelentősebb színtere az étkezés, amivel kapcsolatban már kevés tájékozódás is nyilvánvalóvá teszi, hogy a növényi étrend követése egyáltalán nem jelent egyhangúságot: a magyar és külföldi receptblogokból és -könyvekből szinte vég nélkül lehet megismerni az újabb és újabb élvezetes, olcsó és teljes értékű növényi ételeket.

Ha pedig valaki valóban megérti a többi állat elleni diszkrimináció elutasításának erkölcsi jelentőségét, vegánná válni és vegánként élni teljesen természetes. Éppen olyan természetes, mint az, hogy nem raboljuk ki a szomszédunk házát vagy hogy nem erőszakoljuk meg a rokonunk gyermekét. Ezektől tartózkodni sem jelent különleges erőfeszítést vagy lemondást, mert értjük, hogy milyen erkölcsi minőséget testesítenek meg, és értjük, hogy ez az erkölcsi minőség idegen a személyiségünktől. A veganizmus is csak akkor tűnhet „különleges erőfeszítésnek” vagy „lemondásnak”, ha a személy nem érti, hogy milyen erkölcsi minőséget testesít meg a többi érző lény emberi céloknak való alárendelése.

Abban az esetben, ha egy személy nem tud vagy nem akar azonnal vegánná válni, fokozatos váltásra is van lehetőség. Például fogyaszthat először növényi reggelit néhány hétig, hogy megismerje a növényi étrend lehetőségeit, és új kedvenceket találjon. Ezután folytathatja az ebédje, majd a vacsorája vegánná alakításával. Végül pedig sort keríthet az állati testrészeket tartalmazó öltözködési cikkek és az állatok kínzásával tesztelt kozmetikai termékek kiiktatására is. Az ilyen jellegű fokozatosság – a vegetarianizmussal ellentétben – egy ésszerű, nem félrevezető utat jelent a vegánná váláshoz.

Mi a baj a húst nem tartalmazó állati termékekkel?

Az állatjóléti filozófiát hirdető állatvédő szervezetek tevékenysége nyomán a vegetarianizmus került be a köztudatba, mint „együttérző” életmód. Vegetáriánusnak a jelenleg elfogadott definíció szerint az számít, aki húst nem fogyaszt, de tejtermékeket és/vagy tojást igen, illetve számos más állati terméket – például bőrt, gyapjút és tollat – is vásárol és használ.

Az állathasználat csaknem minden formájának szerves része az állatok megölése, ha már nem minősülnek hasznosnak; ide tartozik például a tejipar és a gyapjúipar is. A borjúhúsipar például teljes egészében a tejipar mellékipara, és a tojónak tenyésztett csirkék hím egyedeit is melléktermékként kezelik és megölik. A tejért, tojásért és a testük más termékeiért tartott állatokat ráadásul tovább tartják életben, rendszerint ugyanolyan rosszul bánnak velük, mint a húsukért hizlalt állatokkal, és miután kimerültek az egész életen át tartó kizsákmányolástól, rájuk is ugyanúgy erőszakos halál vár.

Tehát a vegetarianizmus – vagyis a húsok mellőzése – önmagában semmilyen értelmes erkölcsi jelentést nem hordoz, mert a húsok nem különböztethetők meg kategorikusan a többi állati terméktől. Ami számít, az az, hogy a személy mennyi állati terméket fogyaszt összességében; ennek pedig az egyetlen, állatjogi szempontból következetes szintje az összes elkerülhető állati termék elutasítása.

Valójában még a vegetarianizmust hirdető szervezetek egy része sem ért egyet a vegetarianizmussal. Egyszerűen csak azért hirdetik, mert úgy gondolják, hogy az emberek nem nyitottak a veganizmusra, és „szélsőségesnek” ítélik azt.

Mi, abolicionista vegánok, felismerjük, hogy a nyitottság kialakulását legnagyobb részt épp az gátolja, hogy ezek a szervezetek és személyek elmulasztották normális, alapvető dologként bemutatni a veganizmust. Ehelyett az erkölcsileg következetlen vegetarianizmust hirdették sok évtizedig, és a veganizmust afféle önjelölt szenteknek és hóbortos hősöknek való aszketikus életmóddá emelték. Ezzel tovább erősítették a vegánná válás pszichológiai akadályait és az emberek veganizmussal kapcsolatos pejoratív gondolkodását – ahelyett, hogy ezek lebontásán dolgoztak volna. Felismerjük, hogy a társadalom nyitottsága olyasmi, amit nem kivárni kell, hanem elérni; azzal, hogy a tevékenységünkkel következetesen támogatjuk – nem pedig aláássuk – ezt a célt.

És ami még a fentieknél is lényegesebb: értjük, hogy erkölcsi kötelezettségünk is az igazságnak megfelelő álláspontot képviselni, és megadni az embereknek az esélyt a változásra.

Tovább az abolicionista állatjogi megközelítés bemutatásához »